Black Diamond projekt. Amikor meghallottam ezt a nevet, még nem sejtettem milyen inspiráló munkára kérnek fel. Mesélni fogok az alkotás folyamatáról, de hadd ugorjak előre egy kicsit az időben. Arra a pontra, amikor már csak a kész képeket látjátok. Abban a pillanatban már csak a kép van a néző előtt. Semmi más nincs jelen, csak ők ketten. Meg a gondolatok, amik ennek kapcsán születnek. És ebben nincsenek korlátok, nincs cenzúra, nincsenek határok. Egy nagyon kedves ismerősöm döbbentett rá, hogy mennyire igazak Ansel Adams neves fotográfus szavai, miszerint
„A fényképen mindig két ember van. A fényképész és a néző.”
Ismerősöm interpretációja szerint ugyanis a kép a szabadság korlátozását sugallja. Számára a világban jelenleg kialakult kilátástalan helyzetet tükrözi. A hölgy arca kissé szomorú, előtte az ujjakon a tilalom, ami éles késszerű akadályként a börtönt jelképezi. Az arcon elvágyódás, amit a tekintet csak megerősít. Az egyik oldal a párduc, a dzsungel és a többi motívum a természet közelségét, a szabadságot, a szerelmet, a hitet hangsúlyozzák, a másik póluson pedig a hegyes megcsillanó hideg anyag a bezártságot, a szigorú határokat, és a kiúttalanságot jelképezi. Fenti kreatív gondolatok alapján nézőm a „MásVilág” szóval jellemezte a művet, ami akár címnek is beillene.
Bármi is legyen a kép üzenete nem szabad megfeledkezni arról az időszakról, ami idáig vezetett. Lippné Kreisz Andrea, mint az egész alkotó folyamat ötletadója és tervezője már régóta foglalkozik ehhez hasonló művek megalkotásával. Mint megtudtam nail designerként dolgozik, amit meg sem próbálok lefordítani magyarra, mivel nincs olyan szó, amely hűen kifejezné azokat a műalkotásokat, amik már régen túlmutatnak egy műkörömépítő határain. Andrea egy évvel ezelőtt kezdett versenyezni, Magyarországon dobogós helyezések után 2020 év végén elnyerte Az Év Műkörmöse címet, Extrém körmök 3D díszítéssel kategóriában. Ezután a Kostka Nail System által meghirdetett, nemzetközi verseny keltette fel a figyelmét. Mivel a cég elkötelezett az állatvédelem mellett, a nevezési díjból befolyó összeget is egy állatmenhely számára ajánlotta fel. Innen jött Andrea asszociációja, a fekete párduc megjelenítésére. A párduc azon ritka - kihalással fenyegetett állatfajok egyike, mely olyan fenséges, különleges szépség mint egy ritka fekete gyémánt. A fekete párducról sok műalkotást mintáztak meg, de talán ilyen kontextusba még nem gyakran helyezték. Ilyen előzmények után különösen örültem, hogy egy ilyen rendhagyó kísérlet megörökítésére kértek fel. Az összekötő kapocs Nyári Szilvi Make Up Artist volt, hiszen vele már sok közös kreatív projektben vettem részt. Szilvi feladata az volt, hogy a fenti gondolatmeneten elindulva stílusában és hangulatában is összehangolt sminket varázsoljon egzotikus modellünk, Lilla Tjamla Banack csodálatos arcára és felsőtestére. Ügyelnie kellett, hogy tónusában hasonló motívumokat és színeket használjon, mint amit Andrea megálmodott. A versenykiírásban is szerepelt hogy csak műkörmös anyagok használhatók a munka során, és nagyon lényeges volt, hogy nem lehetett használni semmilyen állati eredetű anyagot (pl. kagyló, toll) – mert az a pályázat szellemiségével teljesen ellentétes lett volna.
A versenyköröm tervezése már hónapokkal ezelőtt elkezdődött . Az apró elemeket Andrea (pl.párduc,virágok,levelek) saját kezűleg formázta meg, az összes motívumot ő állította össze. A tűhegyes, 12 cm hosszú körmök a fotózás előtt 3 nappal kerültek a körömmodell – Andrea leányának, Lipp Viktóriának - ujjaira. A napi munka végén, fáslival kötözték be a hosszú hegyes alkotásokat, nehogy egy véletlen mozdulat kapcsán az egész mű a füstbe menjen. Végül a fotózás napján találkoztunk össze mindannyian és kezdetét vette a végső közös kreatív munka. Megérkezett Lilla a Szilvi által alkotott sötét sminkkel, Andrea és Viki pedig a tűhegyes 12 cm-es műalkotásokkal. A helyszínen a bevilágítás során szembesültünk azzal, hogy Lilla felsőtestének jóval nagyobb része további festést igényel, amit Szilvi korrigált is.
Mivel nem Lilla saját kezét használtuk körömmodellként, hanem Viki kezén voltak a motívumok, folyamatosan ügyelnünk kellett a természetességre, hogy úgy tűnjön a képeken mintha saját kezét tartaná maga elé az arc modell. Szerencsére ott és akkor valahogy mindenki át tudott lényegülni, és jött a flow. Lilla nagyon türelmes és kitartó volt, segítségével úgy gondolom sikerült elkerülni a közhelyes beállításokat és pózokat. A mű a nemzetközi versenyen 11.helyezést ért el. Magyar színekben indult a legtöbb versenyző, összesen 8-an. Közöttük 2.helyen végzett Andrea. A mindennapi fényképészeti feladatok során nem gyakran van részem ilyen kreatív látásmódot igénylő munkákban, így külön örömömre szolgált, hogy meg kellett mozgatnom a fotográfusi fantáziámat. Arra késztetett, hogy kilépjek a szokott komfortzónámból. Jó érzés volt, hogy hozzájárulhattam az előkelő helyezéshez, amit közös inspirációnkkal Andrea elért.