top of page

Egy kis retro…


Magamról:

Alapvetően jogász végzettségem van, amit a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szereztem meg. Jelenleg PTE-ÁJK Kriminológiai és Büntetésvégrehajtási Jogi Tanszékén vagyok Ph.D. hallgató. A fotográfus szakmában viszonylag újnak számítok, 2017 környékén kezdtem el először hobbi szinten, majd kis idővel később komolyabban foglalkozni a fotózással. Addigra több művészeti ágban is kipróbáltam már magam, játszottam több hangszeren is évekig (gitár, basszusgitár, szaxofon, dob), valahogy aztán mégis a fotográfia volt az, ami megfogott. Elkezdtem magam képezni autodidakta módon, aztán egy idő elteltével rájöttem arra, hogy fejleszteni akarom a tudásom ezen a téren. Így kerültem Kovács Tamáshoz és Horváth Jánoshoz egy OKJ-s képzés keretében, Pécsett. Ennek rengeteg vonzata volt, az egyik például az, hogy itt kerültem műterem (Tsp Art Lab) közelébe életemben először. Azon kívül, hogy végre a hivatalos papírt is magaménak tudhattam és nem éreztem többé kontárnak magam a szakmában, el kell mondanom, hogy rengeteget tanultam a srácoktól, akiknek ezúton is szeretnék köszönetet mondani és bátran ajánlom őket mindenkinek, aki részleteiben szeretné megtanulni a szakmát. Miután ez a fejezet lezárult, elkezdtem új témákat keresni. Igazából mindig is az emberábrázolás állt hozzám a legközelebb, tehát a portré, fashion vonal adott volt, hobbira meg a maradt a street fotó. Aztán jött egy jó ötlet, elkezdtem külföldi cserediákokat fotózni Pécsett, akik főként a PTE képzései miatt jöttek Magyarországra. Fotóztam többek között nigériai, dél-afrikai, guinea-bissau-i, kínai, japán hölgyeket. Szeretem megérteni a különböző kultúrákat, szokásokat és néha egy-egy részlet erejéig belecsempészni a fotókba. Azóta megjelentek munkáim a milánói Luxia Magazine-ban kétszer, illetve egyszer a francia Malvie Magazine-ban is.


A képről:

Most, hogy a COVID miatt meglehetősen szűkek a lehetőségek, nem igazán volt rá opció, hogy a nemzetközi vonalat vigyem tovább. Fannival már egy jó ideje ismerjük egymást, volt pár közös fotózásunk, jól tudunk együtt dolgozni. Igazából az ötletet is ketten sikerült összeraknunk, megkeresett, hogy nem csinálunk-e most már egy projektet, hiszen jó ideje otthon ült már mindkettőnk. Én bedobtam a 90-es éveket, mint téma, ő pedig a mosodát, mint helyszín. Aztán össze is állt a sorozat. Nosztalgiázni mindenki szeret, mindenkinek volt egy „csúcspontja”, egy zenitje az életében, amire szívesen emlékszik vissza. Próbáltuk a ruhákat is az adott évtized divatja szerint válogatni, a helyszín pedig teljesen visszaadta ezt. A színválasztást is a hely adottságaihoz igazítottuk, így a képek jórészében a kék dominál, kellemes a szemnek, megnyugtató, ugyanakkor a különböző árnyalatokkal próbáltuk megtörni kicsit a monotonitást. Fanni tökéletes volt, mint mindig, hozta, amit kellett, átbeszéltünk minden részletet. Jók voltak a pózok, egy-két fotó tényleg olyan lett, mintha egy 90-es évekbeli magazin mosógép-reklámja lenne.

Helyszín: Bubbles Mosoda

Comentarios


bottom of page