A látványtervezésről...
About Decorative Lighting Visualization
About me
Miért érezzük úgy, hogy naplemente után más dimenzióban látjuk az épületeket, mint nappal, ugyanazon a helyen állva ? Tegyük félre érzelmi viszonyulásunkat a látottakhoz. Teljesen természetes, hogy a napsütésben vibráló város egymásba érő épületei között nehéz nyugvópontot találni. Ellentétben az éjszakával, ahol egészen más kontrasztarányok működnek, nem beszélve arról, hogy ezt szánt szándékkel fokozzuk valamilyen okból, többnyire azért, mert érdemesnek találjuk épületünket arra, hogy a sötétségből kiemelkedjen.
Önmagában ez éppen elég ahhoz, hogy észre is vegyük a különbséget. Az igazi különbséget az adja, hogy megváltoztak az árnyékviszonyok. Nappal a vetett árnyékok az épület bemélyedéseinek felső részét sötét vonallal meghúzzák, az épület földre vetett árnyékával együtt azt az érzetet keltik, hogy ránk „nehezedik” a nagy tömeg. Borús időben a kontrasztok eltűnnek, ilyenkor szinte kétdimenzióssá válik a homlokzat.
Ezzel szemben mi történik a díszvilágítás hatására? Azon túlmenően, hogy a különböző fényforrások hatására érdekes színtónusok alakulnak ki, megjelenik egy „éjszakai három dimenzió”.
Az alkalmazott világítási megoldások többsége alulról pásztázza a homlokzatot, előhozza azokat a részleteket, amik a napsütés hatására korábban sötétbe burkolóztak. Mintha megemelkedne az épület. Alá látunk. Olyan érzést ad, mint a színházi díszlet, a nézőtér első sorából szemlélve. Gondoljuk végig az érzést... Színházba menni nagyszerű, élvezzük a jól rendezett darabot, ami a díszletekkel teljesül ki.
